A nyugati civilizációban nehéz megérteni, hogy lelki jelenségek milyen mértékben képesek befolyásolni testi egészségünket. Nehezen nézünk szembe azzal, hogy a legtöbb betegség kiindulópontja mi magunk vagyunk.
Hajlamosak vagyunk az ellenállás nélküli utat választani, vagyis hogy betegségeinket külső tényezők (baktériumok, vírusok, stb.) okozzák. A hagyományos orvoslás nagyon szűk körben hajlandó (f)elismerni, hogy bizonyos betegségek lelki eredetűek. Ezzel szemben a parapszichológia, az alternatív gyógyászat és a nyitottabb gondolkodású tudósok úgy vélik, hogy gyakorlatilag az összes betegség eredeztethető valamilyen lelki történésre. |
A pánikbetegség lelki okai Igen gyakori kérdés, hogy a pánikbetegségnek milyen okai lehetnek. A legtöbb betegség önismereti hiányosságra vezethetőek vissza, mivel a lelki harmónia megbomlása esetén (amennyiben nem figyelünk föl erre) testünk elváltozásain keresztül „kényszerít” minket a lelkünk, hogy több figyelmet szenteljünk neki. A pánikbetegségre mindez hatványozottabban igaz. Belső félelmeink azért vetítődnek a külvilágra, mert nem ismerjük azokat, nem néztünk szembe velük. Pánikbetegség és a halál A pánikbetegség nem más, mint a „halállal” való szembenézés elnyomott és szimbolikus lelki kifejeződése. A halál, ebben az értelemben, nem csak a tényleges, testi elmúlást jelöli, hanem kifejezi mindazt, ami elmúlhat, és amit elveszíthetünk. Elveszíthetünk egzisztenciát, személyes tárgyakat, családtagunkat, értékeket, stb. A viszonyrendszerünk ezekhez a dolgokhoz többnyire félelemtől terhes, mivel túlságosan is ragaszkodunk hozzájuk, ezért elvesztésüktől tartunk. Befektetés, mely nem térül meg- elfecsérelt energiák Az anyagi dolgok megszerzéséhez igen sok energiát fektetünk be, mely általában sok stresszel jár, és ez kedvez elnyomott félelmeink erőteljesebb megnyilvánulásának. Ez a betegség pont erre, a nem túl szerencsés viszonyra utal szimbolikusan. Amennyiben képesek volnánk a dolgokat szabadabban kezelni (netán elengedni), a betegség által közvetített „üzentre” semmi szükség nem volna. Lépd meg! – lábbal kapcsolatos problémák A másik igen gyakori kérdéskör a lábproblémákkal, illetve a mozgással vannak összefüggésben. A láb az életben való határozottságunkat fejezi ki, mennyire tudunk „meglépni” bizonyos dolgokat, melyek számunkra fontosak volnának. Minden, ami nehezíti mozgásunkat, az életben való helytállást is nehezíti. Azt is mutatja, hogy mennyire vagyunk stabilak, megingathatóak. Sugallat, üzenet, jelzés – nincs szótár a testedhez! A betegségek lelki szintű értelmezésénél alapvető problémákkal találkozom a HarmoNet olvasóinak (kérdezőinek) körében. Ilyen probléma a betegség által sugallt „üzenet” szó szerinti értelmezése. Ez azért nem szerencsés, mert így inkább tipologizálásról van szó, nem önismereti kérdésről. A szó szerinti értelmezés igen statikussá teheti az egyébként mély jelentéssel bíró „üzenet” értékelését, vagyis helytelen, ha például a fülzúgást egyértelműen belső megoldatlan problémaként kezeljük. Ez önmagában nem elég, mindezt saját magunkra értelmezve kell látni, ennek előfeltétele egy bizonyos mélységű önismeret is. Ezért általánosságban elmondható, hogy nem a betegség határozza meg a személyiséget, hanem a személy határozhatja meg önmagát a betegségén keresztül. Nem vagy bűnös, ha beteg vagy! A másik probléma, hogy sokan magukat „bűnösként” kezelik, mivel a betegséget saját maguknak „hozták” létre. Önmagunk hibáztatásából azonban nem következik a megoldás, mivel ezáltal a probléma lesz a középpontban, nem pedig annak önismereti feldolgozása. Az önismeretet nem segíti elő az önmarcangolás, a helyes értelmezéshez inkább a kreativitást és a lényeglátást helyezzük előtérbe! Tulajdonképpen minden betegség ugyanazt sugallja számunkra: próbáljunk nyitottabbá válni, törekedni önmagunk jobb megismerésére, mely által létrejön az a belső harmónia, ami által teljesebbé válik az életünk. A fenti témákat az életből merítettem, valódi emberek írták meg kérdéseiket, és ez azt sugallja számomra, hogy egyre többen törekednek e megismerés irányába. Ez az út ugyanakkor nehéz és tele van buktatókkal, de nem szabad elfelejteni, hogy csak akkor vesztettünk, ha nem próbálkozunk többé. |
I.