Energetikai Tisztítás az Arkangyalokkal

Hajlamosak vagyunk az ellenállás nélküli utat választani, vagyis hogy betegségeinket külső tényezők (baktériumok, vírusok, stb.) okozzák.  A hagyományos orvoslás nagyon szűk körben hajlandó (f)elismerni, hogy bizonyos betegségek lelki eredetűek. Ezzel szemben a parapszichológia, az alternatív gyógyászat és a nyitottabb gondolkodású tudósok úgy vélik, hogy gyakorlatilag az összes betegség eredeztethető valamilyen lelki történésre.

Terápiás eljárásokkal fel lehet térképezni a betegségek alapján a pszichés állapotokat, erre számtalan példa akad a szakirodalomban. A betegség mindig valamilyen lelki dimenziót mutat számunkra, és ez teljesen összefügg az olyan alternatív elképzeléssekkel, mint amilyen például az, hogy a kórokozók nem az okai a betegségnek, hanem a betegség kapcsán jelenik meg a szervezetben, elősegítve annak gyógyulását.

Mindig célzatosan jelenik meg egy adott testi tünet
A krónikus betegségek régi, beidegződött problémákra utalnak, az akkut tünetek viszont erőteljesebben próbálják "felhívni" a figyelmet. Ugyanis a tünetek olyan üzenetet "szeretnének" közölni velünk, amit a lelkünk már "megpróbált" tudatni csak nem figyeltünk rá, vagy nem értettük jelzéseit.
Például, ha náthásak lettünk érdemes elgondolkodni azon, hogy előtte milyen dolgok voltak azok, amikből "elegünk" lett és szerettünk volna kibújni alóla. Vagy a migrén esetében pedig elfojtott szexuális motivációinkon vagy szexuális igényeinken elmélkedjünk.

Minden betegségnek megvan a maga speciális lelki háttere
Ezért az imént megkezdett sort sokáig lehetne folytatni.  Természetesen nem arról van szó, hogy ostorozzuk magunkat azért, mert betegek lettünk, mert az semmilyen eredményre nem vezet. Viszont azt érdemes felfedezni, hogy számunkra mi a jelentése egy-egy tünetnek, mert ez igen komolyan elősegíti az önismeret fejlődését, illetve a tovább problémák megelőzését, a meglévők könnyebb feldolgozását. Ez azonban nem mindig könnyű. A környezetünk nem támogatja ezt az álláspontot, mivel így számolnunk kell azzal a felelőséggel, amit saját magunkkal szemben kellene éreznünk. Ugyanis lelkünk egészségéért éppúgy felelősek vagyunk, mint testünkért, azonban ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni. Könnyű belefeledkezni abba, hogy a beteg ember ki tudja magát vonni a hétköznapi történések alól, és mindehhez támogatást kap, hiszen neki pihenni kell. Ismeretes olyan eset, mikor egy nő úgy oldotta fel az édesanyjával (akit ápolnia kellett) szembeni ellenérzését, hogy fél karjára "lebénította" magát. Ilyen, és ehhez hasonló esetek tucatjait ismerjük.

A tudatban működő információs struktúrák szabják meg a testi működés minden formáját, és ezért lehetséges, hogy a betegség pszichés okainak feltárásával befolyásolni lehet annak kimenetelét.

Ne feledkezzünk meg arról a tényről, hogy lelkünk egészségért felelősek vagyunk. Megismerése és ápolása minden ember feladata. Amennyiben ezt mégsem tesszük meg, a betegségeink mutatják számunkra az utat, még ha kellemetlen időszakot is élünk át miattuk.

A pánikbetegség lelki okai

Igen gyakori kérdés, hogy a pánikbetegségnek milyen okai lehetnek. A legtöbb betegség önismereti hiányosságra vezethetőek vissza, mivel a lelki harmónia megbomlása esetén (amennyiben nem figyelünk föl erre) testünk elváltozásain keresztül „kényszerít” minket a lelkünk, hogy több figyelmet szenteljünk neki. A pánikbetegségre mindez hatványozottabban igaz. Belső félelmeink azért vetítődnek a külvilágra, mert nem ismerjük azokat, nem néztünk szembe velük.

Pánikbetegség és a halál

A pánikbetegség nem más, mint a „halállal” való szembenézés elnyomott és szimbolikus lelki kifejeződése. A halál, ebben az értelemben, nem csak a tényleges, testi elmúlást jelöli, hanem kifejezi mindazt, ami elmúlhat, és amit elveszíthetünk. Elveszíthetünk egzisztenciát, személyes tárgyakat, családtagunkat, értékeket, stb. A viszonyrendszerünk ezekhez a dolgokhoz többnyire félelemtől terhes, mivel túlságosan is ragaszkodunk hozzájuk, ezért elvesztésüktől tartunk.

Befektetés, mely nem térül meg- elfecsérelt energiák

Az anyagi dolgok megszerzéséhez igen sok energiát fektetünk be, mely általában sok stresszel jár, és ez kedvez elnyomott félelmeink erőteljesebb megnyilvánulásának. Ez a betegség pont erre, a nem túl szerencsés viszonyra utal szimbolikusan. Amennyiben képesek volnánk a dolgokat szabadabban kezelni (netán elengedni), a betegség által közvetített „üzentre” semmi szükség nem volna.

Lépd meg! – lábbal kapcsolatos problémák

A másik igen gyakori kérdéskör a lábproblémákkal, illetve a mozgással vannak összefüggésben. A láb az életben való határozottságunkat fejezi ki, mennyire tudunk „meglépni” bizonyos dolgokat, melyek számunkra fontosak volnának. Minden, ami nehezíti mozgásunkat, az életben való helytállást is nehezíti. Azt is mutatja, hogy mennyire vagyunk stabilak, megingathatóak.
A láb problémái többnyire azt jelzik számunkra, hogy elakadtunk az élet folyamatában, nehézségek adódtak a feladatok megoldásában, begyökeresedett elképzeléseink miatt nem jutunk egyről a kettőre. Mivel sokszor nem vagyunk hajlandóak felismerni saját tehetetlenségünket és határozatlanságunkat (ezek ugyanis társadalmilag nem szerencsés tulajdonságok, tehát igyekszünk elrejteni), ezért lelkünk a lábunkon, mint szimbólumon, keresztül fejezi ki a nem tudomásul vett jelzéseit. Egyébként minden, a mozgással kapcsolatos, probléma valamilyen megrekedésre utal, a cselekvés hiányára hívja fel a figyelmet.

Sugallat, üzenet, jelzés – nincs szótár a testedhez!

A betegségek lelki szintű értelmezésénél alapvető problémákkal találkozom a HarmoNet olvasóinak (kérdezőinek) körében. Ilyen probléma a betegség által sugallt „üzenet” szó szerinti értelmezése. Ez azért nem szerencsés, mert így inkább tipologizálásról van szó, nem önismereti kérdésről. A szó szerinti értelmezés igen statikussá teheti az egyébként mély jelentéssel bíró „üzenet” értékelését, vagyis helytelen, ha például a fülzúgást egyértelműen belső megoldatlan problémaként kezeljük. Ez önmagában nem elég, mindezt saját magunkra értelmezve kell látni, ennek előfeltétele egy bizonyos mélységű önismeret is.  Ezért általánosságban elmondható, hogy nem a betegség határozza meg a személyiséget, hanem a személy határozhatja meg önmagát a betegségén keresztül.

Nem vagy bűnös, ha beteg vagy!

A másik probléma, hogy sokan magukat „bűnösként” kezelik, mivel a betegséget saját maguknak „hozták” létre. Önmagunk hibáztatásából azonban nem következik a megoldás, mivel ezáltal a probléma lesz a középpontban, nem pedig annak önismereti feldolgozása. Az önismeretet nem segíti elő az önmarcangolás, a helyes értelmezéshez inkább a kreativitást és a lényeglátást helyezzük előtérbe!

Tulajdonképpen minden betegség ugyanazt sugallja számunkra: próbáljunk nyitottabbá válni, törekedni önmagunk jobb megismerésére, mely által létrejön az a belső harmónia, ami által teljesebbé válik az életünk. A fenti témákat az életből merítettem, valódi emberek írták meg kérdéseiket, és ez azt sugallja számomra, hogy egyre többen törekednek e megismerés irányába. Ez az út ugyanakkor nehéz és tele van buktatókkal, de nem szabad elfelejteni, hogy csak akkor vesztettünk, ha nem próbálkozunk többé.